Hírek : Görbicz Anita: „Nem nyugszom, amíg nem leszek olimpiai bajnok” |
Görbicz Anita: „Nem nyugszom, amíg nem leszek olimpiai bajnok”
2006.07.05. 14:17
A szavazatok 43 százalékát kapta. Fölényesen nyert, amit az is bizonyít, hogy a második helyezett román Luminita Dinu 21 százalékot mondhatott magáénak. Ha itthon rendeztek volna szavazást, akkor is trónra ültetik, ám hogy a szituáció még szívet melengetőbb legyen, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség és ennek szaklapja, a World Handball Magazine olvasói döntöttek úgy: 2005 legjobb kézilabdázónője Görbicz Anita.
Görbicz Anita
Született: 1983. május 13., Veszprém Magassága/testsúlya: 175 cm/58 kg Posztja: irányító Klubja: Győri Graboplast ETO KC Nevelőedzője: Róth Kálmán Edzői: Basák Zoltán, Konkoly Csaba, Horváth Lajos, Vura József, Róth Kálmán Első válogatottsága: 2002. augusztus 23., Miskolc (Norvégia, 31–29) Válogatottságai/góljai: 95/269
Legjobb eredményei: olimpiai 5. (2004), vb-2. (2003), vb-3. (2005), Eb-3. (2004), Eb-5. (2002), KEK-2. (2006), 3x-EHF-kupa-2. (2002, 2004, 2005), junior-vb-2. (2001), 2x magyar bajnok (2005, 2006), 2x MK-győztes (2005, 2006)
Csodálatos, egyben rendkívüli elismerés magyar sportoló számára, legyen szó tollaslabdáról, curlingről vagy gombfociról. Görbe, ahogy sokan becézik őt, pénteken vehette át a díjat, ünnepi volt a pillanat, tán még megható is egy kicsit, ám Görbicz Anitának nem volt túl sok ideje ünnepeltetni magát, hiszen várt rá egy másik életre szóló élmény.
Szombaton az esküvőjére készülhetett.
Mire ezek a sorok megjelennek, Anita már férjezett asszony, éppen túl a lakodalom okozta bódultságon, a tortaszeletelésen, a menyasszonytáncon, a szülők, rokonok, barátok aggódó, biztató, meghatott jókívánságain.
Pörög, forog a világ a 23 esztendős, csinos sportolóval.
– Nagyjából két hete mással sem foglalkozom, mint az esküvő előkészületeivel. Úgy tervezem, hogy életemben először és utoljára megyek férjhez. Ennek illik megadni a módját, s bár nem vagyok szentimentális alkat, de szeretném felejthetetlenné tenni a lagzit. Úgyhogy ne csodálkozzon, ha nincs sok időm, s ha nem kezdek most neki a bajnokság elemzésének. Egyezzünk ki tíz percben, oké?
– Jó, akkor mondja meg, ki a szerencsés? – Arra gondol, ki lesz a férjem? Nem szeretnék róla beszélni.
– Annyit csak elárulhat, hogy futballista, nem? – Várjon, megkérdezem tőle... Bólogat. Annyit leírhat hogy futballista.
– Csodálom a bátorságát. Huszonhárom évesen manapság ritkán mennek férjhez, illetve nősülnek meg a fiatalok. Ön az egyik legsikeresebb, legnépszerűbb, s mondjuk ki, sokak számára tán a legvonzóbb sportolónő. Ahelyett, hogy felhőtlenül bulizna, jóval komolyabb és felelősségteljesebb utat választott. – Nézze, nem nagyon szeretnék beszélni a magánéletemről, de annyit elárulhatok, a párommal öt éve vagyunk együtt, így tudom, rá van szükségem. Bulizni így is tudok, már persze ha a sport, az edzések s a meccsek engedik. Nem hiszem, hogy különösebb bátorság kellene ahhoz, hogy férjhez menjek. Amúgy is szeretek olykor háziasszonykodni, a konyhában tüsténkedni. S ha a férjem arra kér, hogy este tízkor csináljak neki pörköltet, hát biz’ isten megcsinálom. Azért, mert kézilabdázom, még nő vagyok.
A legnépszerûbb gyôri játékost, Görbicz Anitát ezrek ünnepelték – Sok hódolója van Győrben? – Nem panaszkodom. Olykor odajönnek hozzám az utcán, a közértben, udvarolnak. Nem tolakodóan, nem szemtelenül, úgyhogy ez roppant jólesik.
– S persze ott van a szurkolók szeretete, amely annyira fontos az ön számára, hogy minden külföldi ajánlatot visszautasít. Nem szeretné kipróbálni magát másik országban? – Dehogynem. Talán majd három év múlva. Most jó nekem itt, fantasztikus a csapat, csodálatos a közönség, és szeretem Győrt. Nem mondom, ha mondjuk Madridban élhetnék, azon talán elgondolkodnék. De hangsúlyozom, nem most.
– Népszerűsége vetekszik a Hannich, Póczik, Burcsa középpályássoréval, pedig a nyolcvanas évek győri futballcsapatáért még Miskolcon, Budapesten és Debrecenben is rajongtak. Verebes József egykori együttese rendszerint harmincezer szurkolót vonzott az ETO-stadionba. Tudja ezt? – Hogyne tudnám, olvastam, s hallottam az ETO fénykoráról, s ezért is sajnálom nagyon a mostani győri focistákat, amiért néhány száz néző előtt kell játszaniuk. Így aligha lehet valamirevaló eredményeket elérni.
– Szereti a focit? – A világbajnokság meccseit is nézem, s leginkább az olaszoknak szurkolok. Ne csodálkozzon, akinek futballista férje van, illetve lesz...
– Mondja, sosincs elege a sportból? Nem érzi úgy néha a kemény edzések alatt vagy után, hogy mást kellene csinálnia, hogy túl strapás az egész? – Szó sincs róla. Tízéves koromban a nővérem vitt el edzésre, azóta a kézilabda az életem. Szeretek tréningezni, számomra nem nyűg a sport egyetlen pillanata sem.
– Hát még ha ennyire megbecsülik és díjazzák, amit csinál. Kocsis Erzsébet, Radulovics Bojana és szegény Kulcsár Anita után ön a negyedik magyar kézilabdázónő, akit a világ legjobbjának választottak. Elhiszi már, hogy huszonhárom évesen a csúcsra ért? – Őszintén szólva, reménykedtem, hogy engem választanak. A kétezer-ötös esztendőm valóban remekül sikerült, úgyhogy azt mondom, megérdemeltem a díjat.
– Ez jó. Azt hittem, majd jön a szokásos udvarias körmondatokkal, hogy valamelyik román vagy norvég játékos is lehetett volna a legjobb, ehelyett kerek perec kimondja, hogy Görbicz Anita a világ első számú kézilabdázónője. – Azért ne tartson nagyképűnek, egyszerűen csak úgy érzem, jól ment a játék. Ez persze felelősséget is ró rám, de nincs ezzel gond, nem vagyok a csúcson, ahogy ön mondta, ennél még csak jobb lehetek.
– Két évvel ezelőtt a budapesti Európa-bajnokság során magam is tudósítottam, s akkor azt írtam, hogy olyan a játéka, mint a Vasas legendás játékosáé, Sterbinszky Amáliáé. Volt, aki lehurrogott, mondván: hogyan említhetem egy lapon Görbicz Anitát Sterbinszkyvel?! Egyébként látta őt játszani, már úgy értem, filmen? – Talán csak kockákat láttam, rövid visszajátszásokat, de tudom, hogy Sterbinszky különleges klasszis volt.
– Nosztalgiázó típus? – Nem én. Rohan az élet, minek a múlton merengeni.
– Nem jut eszébe az a zágrábi meccs sem? Világbajnoki döntő, vezetünk hat góllal, tíz perc van hátra, a franciák a padlón, mintegy ötezer magyar drukker a mennyben, aztán micsoda sírás lett a vége. S volt egy szerencsétlen mozdulata... – Ugye, nem azt akarja mondani, hogy azért kaptunk ki a franciáktól, mert hibáztam és eladtam a labdát?! Azt nagyon elszúrtuk. De gyorsan túltettem magam rajta. Akkor megfogadtam, addig nem nyugszom, amíg nem leszek olimpiai bajnok. Ez az álmom.
– És egy gyerek? – Na, tessék, már megint a magánélet! Előfordulhat, hogy három éven belül szülök, aztán ahogy lehet, máris megyek vissza edzeni és játszani. De több kérdés nincs. Fel kell próbálnom a menyasszonyi ruhát. |
|