Milyenek a tapasztalatai a magyarországi mérkőzésekkel kapcsolatban?
- Optimálisnak tartom ezt a felkészülési formát, mivel nem ismerjük az ellenfelünket, és ez kiváló tapasztalatszerzésnek bizonyul. A játékosok számára az ilyen jellegű mérkőzések teljes igénybevételt jelentenek, mert sok az ütközés, és kemény iramban zajlik a játék.

- Árulja el, mi motivál egy világklasszis kapust, hogy a dán bajnokság újonc csapatához szerződjön?
- Ez egy hatalmas kihívás számomra. Tudja, amikor az Ikast színeiben védtem, automatikusan a toppon volt a csapat. Most teljesen más a helyzet. Úgy érzem, a tapasztalatommal sokat tudok tenni egy feltörekvő gárdáért, ezekért a lányokért, hogy együttes erővel érjünk el sikereket.

- És a világbajnoki cím is hiányzik még a pályafutásából...
- Ez így van. Tényleg hiányzik, és nagyon szeretném, ha még lehetőségem lenne bizonyítani a világbajnokságon.

- Mit gondol, most, hogy új szövetségi kapitány ül a dán kispadon, milyen esélyekkel indulnak a soron következő világversenyen?
- Ez egy nehéz kérdés, mert nagyon képlékeny minden. Van olyan játékos, aki gyermeket vár, van, aki abbahagyta a kézilabdázást és természetesen új, fiatal játékosokat is beépítünk a csapatba. Egyszóval, képlékeny minden, a változások korát éljük. De természetesen bízom benne, hogy eredményesek leszünk.

- A változásokat említette, ezért adódik a kérdés: Önre meddig számíthatnak a válogatottnál és a kézilabda világában?
- Olimpiáig biztosan folytatom a kézilabdát, hiszen az a legnagyobb élmény egy sportoló életében. Az egész verseny hangulata olyan felemelő és magával ragadó. Persze, előtte sikeresen győznünk kell a selejtezők alkalmával, és a világbajnokságon is mindenképpen érmet kell nyernünk. Mindegy milyen színben csillog, csak dobogón legyünk, az a fontos.

- Pályafutása végén hogyan tervezi, a kézilabda közelében marad vagy kilép a civil életbe?
- Természetesen már tervezem a jövőmet. Szeptembertől megint iskolába fogok járni, a gyógytorna tudományát szeretném elsajátítani.