Az előző évadban a spanyol Vigóban védett Szathmári János (37 éves), a válogatott hajdani klasszis kapusa, aki a nyáron hazatért, ősztől pedig a Dunaferrt erősíti.

– A kilencvenes években Valladolidban játszottam – mondta Szathmári –, legutóbb pedig Tatabányáról igazoltam spanyol klubba, a Vigóba, amelyben azonban nem éreztem túl jól magam. Ezért egy év elteltével inkább öszszecsomagoltam. Kis kiruccanásnak jó volt, de az én koromban az ember már nehezebben szokik hozzá az új körülményekhez. A családom sem bánta, hogy játékosnak, valamint kapusedzőnek szegődöm a Dunaferrhez.

– Újvárosban könnyebb megszokni?
– Már csak azért is, mert korábban védtem itt. Szinte hazatértem, és barátságosan fogadtak mind a szurkolók, mind a társaim.

– A magyar bajnokságban milyen változásokat észlelt?

– Állandó mozgásban, átalakulásban van a sortág, és a módosulásokat követni kell. A legfontosabb talán az, hogy a védekezési taktikák szerepe egyre fontosabb. A Dunaferrben fiatal a keret, ám a zömében huszonhárom-huszonnégy év körüli tagok már esztendők óta együtt kézilabdáznak, öszszeszoktak, és a sok közös munka gyümölcse hamarosan beérhet. A védelem oszlopa mégis a rutinos Rosta Miklós, aki összefogja, dirigálja a gárdát. A fiatalítást a többi magyar élklubban is látom, csak azt nem tudom, mikorra érnek csapattá a gyakran átformált keretek. Ráadásul a bajnoki rendszer folytonos változása sem egyformán kedvez minden klubnak. A jövő ősszel életbe lépő szabályok szerint nyolccsapatos extraliga lesz, az első osztály további nyolc együttese pedig a B-csoportban küzd. Én látom bizonyos hátrányait is a szabályrendszernek, például az élgárdákat nem látják az alsóházi együttesek szurkolói.

– Kedvező jelenséget nem tapasztalt?
– Még kevés bajnoki meccset játszottunk, vagyis szerény a tapasztalatom az ellenfelekről. Az viszont borítékolható, hogy a bajnok Veszprémet újra szorongatni fogja a Szeged, amelyben kevesebb változás történt, mint az aranyérmesnél. Óriási kérdés, hogy a veszprémiek miként építik be a sok újoncot az együttesbe. Dejan Perics kapus világklasszis, ám időre van szüksége, hogy megtalálja az összhangot a védőfallal. A szegedieknél Zoran Kurtes edző került Kovács Péter helyére, ott meg az vár válaszra, mennyi időbe telik, hogy a csapat összecsiszolódjon a mesterrel.

– Az úgynevezett kiscsapatok közelítenek a krémhez?
– Ezen lendíthet, hogy a Budapest Bank névadó szponzora lett a bajnokságnak, és támogatásából több juthat a kis klubok szakmai munkájának segítésére. Ez a szisztéma Európában már jól bevált, például Németországban és Spanyolországban. A legendás mester, Csík János vezetésével Gyöngyösön évek óta remek munka folyik, és említhetnék még további szimpatikus kisebb klubokat is, amelyek feltörekvő, tehetséges magyar játékosokat foglalkoztat. Kár, hogy ezeknek a gárdáknak rövid a kispadjuk, és kitűnő kezdősoruk képtelen hatvan percig azonos lendülettel küzdeni.

– Visszatérve a legjobbakhoz, lehet, hogy továbbra is a Dunaferr lesz a mérleg nyelve a Veszprém és a Szeged között?
– Nem zárható ki, de nehéz tippelni. A Veszprémnek továbbra is Pérez Carlos a vezéregyénisége, de ő már nem fiatal, és ha megsérül, nehéz helyettesíteni. A már említett Perics kulcsfigura lehet, valamint a két irányítóra, Buday Dánielre és Eklemovics Nikolára is nagy teher hárul mind a Bajnokok Ligájában, mind a hazai rangadókon. A szegediek azonban a Magyar Kupa megnyerésével még erőteljesebben jelezték trónkövetelési szándékukat, és itt vagyunk mi is, vagyis a Dunaferr is szeretne beleszólni az éremcsatákba